SushiKimchi

Mielőtt szórakozni megy az ember, általában tájékozódik a szóba jöhető helyekről. Ezek paraméterei legtöbbször a következők: olcsó, könnyen megközelíthető, híres, kulturált. Én is ezek mentén kezdtem a keresést. Viszont akadnak speciális keresési feltételek, amik egyénre szabottak. Esetemben a "melegbarát" ezúttal kiemelten fontos szerepet játszott. Ne is kérdezzétek… Mindjárt beavatlak.

Az emberek többsége elkezd fújjogni, ha valaki kiejti a száján a homoszexuális szót, valamint annak  szinonimáit és pejoratív kifejezéseit. Ezen nincs mit szépíteni. Azt viszont kevesen tudják, mennyire kreatívak az azonos nemhez vonzódók, ha szórakozásról van szó. Ennek egyik formájának lehettem szem- és fültanúja, amikor kiválasztottam és beléptem az Alteregóba.

Az Arany János utcai metrómegálló szomszédos utcájában, a Dessewffyben van. Fura, mert nem is tudtam, hogy a Peaches and Creamtől, ami elég extravagánsnak számít a maga nemében, csak egy köpésre van.

Az 1000.-os belépő megéri az árát, különösen azokon a napokon, amikor műsor is ki van tűzve. Ha sikeresen átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen, ergo mindenki otthon hagyta a Hattori Hanzou-t és nagyapa kedvenc bicskáját, valamint a korhatáron felül van, akkor az előtérben egy kedves jegyértékesítőnél megválthatja a jegyét, a mellette lévő ruhatárban pedig némi díj ellenében le kell raknia a kabátot.

Az előtérből leszűrtem a magam kis következtetését, ahol tényleg szinte semmi nincs. Nem is ballagtam le a lépcsőn az alagsorba nagy elvárásokkal.

Lent azonban stílusos led fényekkel megvilágított helyiségek fogadtak, ahol mindenütt a bárpult adta a legtöbb világítást. Kényelmes és ízléses ülőalkalmatosságok várják a beszélgetni  és pihenni vágyókat.

De jaj, sehol egy itallap! Ettől egy kicsit kétségbeestem, és valóban. Mellbevágó élmény volt kikérni az italom… Miért nincs itallap?! A választék a szemem előtt volt az üvegpolcokon, na de honnan kéne tudnom, ha nem vagyok barista és nagy ivó, hogy mit lehet kotyvasztani belőlük, ha nem tisztán kérem? Az árakról meg tényleg ne beszéljünk... Lehet, hogy ebben rejlik az elitsége? Akkor is túlzásnak tartom. Azért mindig van kiskapu, hajnalra meg is mutatták, köszi Robi :)

Számomra Robi volt a hely egyik különlegessége a fellépők mellett, mert egy rendkívül jó szándékú és segítőkész fiút ismertem meg benne. Remélem, ti is összefuttok vele :)

Na igen, a fellépők. Az anime cosplayesek megirigyelhetnék egyes fellépőruhák kifinomultságát, látszik rajtuk, milyen gondossággal készítik őket. Lenyűgöző volt! Ahogy a sminkek is. Bár az egész műsor a tátikás éneklés és a kinézet köré épül, olyan élményt ad, hogy garantáltan jól szórakozik a néző. A konferanszié meg egyenesen tarol sziporkázó előadásmódjával!

Ezután aztán kifulladásig megy a tánc, az ismerkedés. Engem különösen az utóbbi hozott lázba, sehol nem tapasztaltam még ilyet. Egészen más a hangulat is, mint ahol csak heterók vannak. Az észrevehető simogatásokat látványos csókcsaták váltják fel, aztán néhány perc múlva eltűnnek a szemünk elől. Borzongató :3

A DJ érti a dolgát, egy percre nem tudtam megállni, és nem is kérdés, hogy még visszatérek!

Akár így is kezdhetném a bemutatkozást:

“Hogy ha mindaz, amit elképzeltél születésed óta, valaha valóra válna?! Jobb bele sem gondolni, hogy mi történne, ha a Világ kezdete óta álmodott összes kívánság beteljesülne.

A Sárkány Klán talán egyik utolsó Vezetője vagyok. Nagyanyám nagyanyja kezdte el írni a Klán Krónikáit, és lehet, hogy ezek az utolsó bekezdések egy évszázadok óta íródó könyvben, mert már csak alig maroknyian vagyunk. A Klánon belüli nemzetségek megfogyatkoztak, a Nyolcból már csak három létezik: az Uralkodókat Nevelő, a Határszéli és a Mágus Erőd Urai. Számunk alig éri el a tízszer tizet.

Pedig valaha mennyien voltunk. Mi uraltuk a Világot. Az Istenek nevelői, a hatalmas Shanay-k teremtettek minket. Legalábbis legendáink így tartják.

Időnként visszalapozok a Krónikában nagyanyám feljegyzéseihez, és mindig egyik ámulatból a másikba esem az akkori létszámot illetően.”

Írás. Betűk. Szavak.

Mindkettőnk számára sokat jelentenek, ahogy azok a dolgok is, amikről szólnak. Életben tartanak, megnyugtatnak, elvarázsolnak. Ezt jelentik.

Nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e valaha is olyan, hogy rajtunk kívül más is olvasni és élvezni fogja azt, amit alkotunk, de ahogy mondani szokás: a remény hal meg utoljára. Lehet, hogy majd csak akkor fognak a mondatok felnőni ehhez a feladathoz, amikor már az örök vadászmezőkön fogom süttetni a hasam.

De az is lehet, hogy már akkor túl nőttek, amikor még meg sem születtek. Ki vagyok én, hogy eldöntsem? Azt tudom, hogy azok, akikről írok, mind a gyermekeim. Lélegeznek, beszélnek, megérintenek. Ami velük történik, velem is megtörténhet.

Bárkivel.

Adni.

Az egyik legszebb és legfontosabb. Én történeteket adok. Meséket felnőtteknek, fiataloknak. Megmutatom, mit látok. Az, hogy a legtöbbet a fantasy tág műfaján belül? Nos, hisz az az alapja a gondolkodásunknak. A fantázia. Merjünk bátrak lenni.

A blog neve furcsán hangozhat: a véletlen szülte. Mindaz, amit jelent - és ebben a mögöttes tartalom is benne foglaltatik - bemutatja, milyenek vagyunk, mit kedvelünk, mi foglalkoztat.

A világ, melynek kapuit szélesre tárjuk, tele van fénnyel, színnel, mégis visszás, hisz más, mint, ami megszokott, amiben élünk, amit tapasztalunk. Ezek vagyunk mi.

Néha lesznek szavak, több, mint talán megszokott, de néha lesznek képek is, hangok, melyek inspirálnak. És velük együtt néhány világ kinyitja kapuit, és megengedi, hogy bepillantsunk a kapuk mögé.

Jó szórakozást!

Az első bejegyzésem sok izgalom, ötletroham meg kapkodás előzte meg. Most is alig bírom visszafogni magam, a retek kolibrik itt verdesnek a mellkasomban, ahogy Ily mondaná. Szeretem tőle ezt a metaforát, és be is rögzült. Tanakodtunk a blog szerkezetéről, témákról, ami érdekelheti a kedves Olvasókat is. Mert nem csak a saját szórakoztatásunkra fogjuk szerkeszteni, ahhoz túl nyilvános felület… XD.
Nem tudom, mennyire veszít a szöveg az értékéből vagy épp ellenkezőleg, tesznek hozzá a hangulatjelek, de időnként előszeretettel nyúlok hozzájuk, és remélem, hogy nem leszek ettől triviális. A vizualitás már az írott szövegben is jelen van, ez elkerülhetetlen.
Juj, nagyon izgulok! XD Minden tőlem telhetőt megteszek, azaz ganbarimasu*!

*A japánt is szeretettel fogom használni, de csak alapszinten és mindent lefordítok ;-)