SushiKimchi

Klisé.  Amikor meghalljuk ezt a szót, olyan dologra gondolunk, ami szokványos, szinte közhelyes.

Jómagam nem gyakran dobálózom a klisével, mert nem kényszerülök olyan helyzetbe, hogy használjam. Mostanában pedig többször is hallottam, méghozzá a Sushikimchi köreiben.

Meddő viták alakulnak és halnak el a tekintetben, ki mit nevez klisének az írásművészet különböző műfajaiban, ezúttal a fantasyban. Nem célom a tudományoskodás, ezért nem is megyek messzire a szómagyarázatért. A kislexikon.hu szerint a következőket értjük klisén:

1. Képek sokszorosítására fénykepészeti eljárással és maratással készített nyomólemez.
2. Nyomólemez, amelyen egy-egy filmfelirat van; ezzel készítik a képek aljára a feliratokat.
3. Közhely, eIkoptatott szólam.
4. Összeforrott, állandósult szókapcsolat.

Végig olvasva a meghatározásokat, egyik sem illik  abba a jelentésbe, ahogy használtuk egy vita alkalmával.

Némi kutatómunkát mégis igényelt, hogy kísérletet tehessek a fogalmak tisztázására, ugyanis komoly hiányosságok mentén feszültünk a témának. Erre akkor jöttem rá, amikor felidéztem egy vissza-visszatérő fantasy tipizálást. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy mese kategóriáról van szó, figyelembe véve a fantázia kiemelt szerepét.

A mese köré a XIX. század óta komoly kutatások szerveződtek, amelyben a német, valamint az orosz irodalom és folklór élen jár. Narratológiai tanulmányok sora foglalkozik a mese struktúrájával. Propp, csak hogy a legismertebbet említsem, nevéhez fűződik az a kulcsfogalom, amely pontot tesz az i-re.

Ez az "i" pedig a szüzsé, amely francia irodalomtörténeti fogalom. Az orosz folklorisztika vette át a tipológia eszközeként.

Lényegében véve a szüzsé "egy foklór alkotás teljes tartalma, legtöbbször cselekményének tartalmi kivonata." A szüzsé mentén határozhatók meg a típusok, ugyanis a folklórban a valóság megismerése a tartalmon keresztül történik. Eszétikai szempontból fontos, hogy a tartalom és a forma szinkronban legyen egymással. Legszemléletesebb népköltészeti példa erre a ballada. Témái általában a szerelem, a féltékenység, hűtlenség, leggyakrabban tragikus befejezéssel. Ennek a műfajnak megvannak a maga szereplői jellemző tulajdonságokkal, de például eszköztára is korlátozott. Az úgynevezett variánsokból egyedi alkotások születhetnek, melyeknek jellemzője, hogy csak bizonyos motívumok maradnak meg a szüzséből, de az már szétfeszíti, túllép az eredeti műfaj keretein.

    Amikor egyedi fantasy alkotásról beszélünk, akkor egészen a "mese morfológiájáig" kell tekintenünk.

Ajánlom Bálintnak szeretettel :)

Források:

http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Ballada.htm

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-278.html

Kedves barátom segítségét kértem a témában, ő jártasabb ebben és meg is tette.

A cikket Zhainarinak köszönhetem:

A szerepjátékokról

Egy jó barátom kért meg, hogy írjak cikket a szerepjátékokról, és arról, mit is jelent ez valójában.

Nos ahhoz, hogy ezt ki tudjam fejteni kicsit mélyebbre kell ásni annál mint, hogy a felszínt kapargassuk.

Ugyanis amit most szerepjátéknak vagy más szóval RPG-nek (angol kifejezés, Role Playing Games) neveznek nem minden esetben az.

Ennek a műfajnak a keletkezése jóval régebbre nyúlik vissza, akkoriban a számítástechnika még igencsak gyerekcipőben járt.

A történet kezdete egy azóta híressé vált szerepjátékkal vette kezdetét: a D&Đ-nek ( Dungeons and Dragons ) azóta számos verziója jelent már meg.

Kitalálói egy olyan világot akartak teremteni, mely képes kiragadni az embert a valóságból, és ehhez nem volt másra szükség mint pár dobókockára, papírra és tollra. Meg némi útbaigazításra a szabályok terén.

Hogy mit is jelent valójában a szerepjáték?

Hát ez az, amit sokan mostanság rosszul értelmeznek.

Pár mondatba összefoglalva egy olyan társasjáték, mely egy kitalált képzeletbeli világba visz el minket, és ahol az általunk kitalált karaktert irányíthatjuk.

Minden döntés a miénk, annak az összes következményével együtt. Ezt a játékfajtát többen játsszák: legalább 3 fő szükséges hozzá, de 4-5 az optimális; és ebből egy fő a kalandmester vagy mesélő. Ő találja ki a kalandot, melybe illeszkedik az általunk megformált hős. Ezt a karaktert mi alkothatjuk meg, mi szabhatjuk meg mihez értsen, hogy nézzen ki, mi adjuk a szájába a mondatait. A mesélő pedig a játékosok döntései alapján vezeti a történetet, így annak számos befejezése lehet.

Ám az RPG-k megálmodói lehet nem úgy képzelték mindezt el, mint ami mostanság kijött belőle.

A számítástechnika és vizuális programozás fejlődésével sok olyan játék jelent meg, melyre azt mondják RPG. Ám sajnos ezeknek a fele nem az: ugyanis a szerepjáték nem csak abból áll, hogy egy rakás szörnyet agyoncsapunk.

Több -féle feladatot is megoldhatunk, ezek lehetnek, egyéniek vagy csoportosak is: Akár csak egy csapda hatástalanítására gondolunk, vagy csak beszélni egy nem játékos karakterrel.

Ezalatt pedig a megformált karakter fejlődik, mind képességileg, mind pedig emberileg.

A játék sosem létező karaktert használ: mindig sajátot és megadja a szabad döntés lehetőségét a játékosoknak. Ez a szerepjáték valódi értelme.

Sajnálatos módon azt veszem észre, hogy mindez kiveszőben van, pedig remek szórakozást nyújt mindenkinek. Mindamellett, hogy számos jó tulajdonsággal is bír, fejleszti a képzelőerőt, a szociális érzéket, hiszen egy csapatba kell beilleszkednünk. Fejleszti a szókincset, a kommunikációs készségeket és jó időre leköti az embert.

Mindez persze csak a klasszikus, azaz asztali szerepjátékra mondható el. A sok számítógépes variáns nem büszkélkedhet ennyi érdemmel és nem enged ekkora szabadságot sem.

Én csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek ez mégsem tetszik, de szeretne hasonlót kipróbálni annak tudom ajánlani, a kártyás vagy a táblás - bábus, fajtákat is.

A teljesség igénye nélkül:

Ismertebbek:  D&Đ, Vampire the Masquarade, Werewolf, Cyberpunk 2020, Call of Cthulhu, Marvel SUperheroes

Alternatív: Ars Magica

Magyar fejlesztésű: M.A.G.U.S., CODEX, Harc és Varázslat

Kártyajátékok: Mítosz, Magic the Gathering

Táblás játékok: Warhammer

by Zhainari

Amit még megjegyeznék: az RPG nem fanfiction!

Igaz, lehet már kitalált karakter bőrébe bújni, de az nem enged szabadságot és kreativitást a játékosnak. És számomra ez az egyik lényege a szerepjátékoknak: az önálló döntések, a logika fejlesztése, az érzelmek átérzése - ez ami számít. Arról nem is szólva, hogy nagyszerű társaságban töltheti el az ember az idejét.

Amikor megismerkedtem az amerikai képregénykultúrával, a Marvel kiadó mutánsos-szuperhősös univerzuma vezetett el a szerepjátékokhoz, ahonnan már nem lehetett visszafordulni.

Az a lehetőség, hogy saját magam teremtsek meg egy létező, lélegző, ilyen-olyan képességekkel rendelkező lényt, volt az első, hogy elkezdjek komolyabban gondolkodni a történeteim szereplőin.

Bár nem tartom magam tapasztalt asztali RPG-snek, de sokat tanultam a partik alatt arról, hogy írásban milyen a szereplőm, vagy milyennek kellene lennie. A játék során kidobott, vagy pontozott képességek, személyiség jegyek alapján élőbbé válnak egy hozzám hasonló amatőr író szereplői, a legutolsó mellékkarakterig (legalábbis nagyon remélem, hogy sikerül a történetek folyamán átadnom a teljességet :P)

Mindenesetre, sok mindenkinek ajánlom, mert:

- fejleszti a kommunikációs készséget,

- segít a logikában,

- lehet szocializálódni,

- egy-egy szál alkalmával belefuthatunk olyanba, ami bizonyos tudást igényel, így olvasottságot, információgyűjtést is igényel.