Mielőtt szórakozni megy az ember, általában tájékozódik a szóba jöhető helyekről. Ezek paraméterei legtöbbször a következők: olcsó, könnyen megközelíthető, híres, kulturált. Én is ezek mentén kezdtem a keresést. Viszont akadnak speciális keresési feltételek, amik egyénre szabottak. Esetemben a "melegbarát" ezúttal kiemelten fontos szerepet játszott. Ne is kérdezzétek… Mindjárt beavatlak.

Az emberek többsége elkezd fújjogni, ha valaki kiejti a száján a homoszexuális szót, valamint annak  szinonimáit és pejoratív kifejezéseit. Ezen nincs mit szépíteni. Azt viszont kevesen tudják, mennyire kreatívak az azonos nemhez vonzódók, ha szórakozásról van szó. Ennek egyik formájának lehettem szem- és fültanúja, amikor kiválasztottam és beléptem az Alteregóba.

Az Arany János utcai metrómegálló szomszédos utcájában, a Dessewffyben van. Fura, mert nem is tudtam, hogy a Peaches and Creamtől, ami elég extravagánsnak számít a maga nemében, csak egy köpésre van.

Az 1000.-os belépő megéri az árát, különösen azokon a napokon, amikor műsor is ki van tűzve. Ha sikeresen átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen, ergo mindenki otthon hagyta a Hattori Hanzou-t és nagyapa kedvenc bicskáját, valamint a korhatáron felül van, akkor az előtérben egy kedves jegyértékesítőnél megválthatja a jegyét, a mellette lévő ruhatárban pedig némi díj ellenében le kell raknia a kabátot.

Az előtérből leszűrtem a magam kis következtetését, ahol tényleg szinte semmi nincs. Nem is ballagtam le a lépcsőn az alagsorba nagy elvárásokkal.

Lent azonban stílusos led fényekkel megvilágított helyiségek fogadtak, ahol mindenütt a bárpult adta a legtöbb világítást. Kényelmes és ízléses ülőalkalmatosságok várják a beszélgetni  és pihenni vágyókat.

De jaj, sehol egy itallap! Ettől egy kicsit kétségbeestem, és valóban. Mellbevágó élmény volt kikérni az italom… Miért nincs itallap?! A választék a szemem előtt volt az üvegpolcokon, na de honnan kéne tudnom, ha nem vagyok barista és nagy ivó, hogy mit lehet kotyvasztani belőlük, ha nem tisztán kérem? Az árakról meg tényleg ne beszéljünk... Lehet, hogy ebben rejlik az elitsége? Akkor is túlzásnak tartom. Azért mindig van kiskapu, hajnalra meg is mutatták, köszi Robi :)

Számomra Robi volt a hely egyik különlegessége a fellépők mellett, mert egy rendkívül jó szándékú és segítőkész fiút ismertem meg benne. Remélem, ti is összefuttok vele :)

Na igen, a fellépők. Az anime cosplayesek megirigyelhetnék egyes fellépőruhák kifinomultságát, látszik rajtuk, milyen gondossággal készítik őket. Lenyűgöző volt! Ahogy a sminkek is. Bár az egész műsor a tátikás éneklés és a kinézet köré épül, olyan élményt ad, hogy garantáltan jól szórakozik a néző. A konferanszié meg egyenesen tarol sziporkázó előadásmódjával!

Ezután aztán kifulladásig megy a tánc, az ismerkedés. Engem különösen az utóbbi hozott lázba, sehol nem tapasztaltam még ilyet. Egészen más a hangulat is, mint ahol csak heterók vannak. Az észrevehető simogatásokat látványos csókcsaták váltják fel, aztán néhány perc múlva eltűnnek a szemünk elől. Borzongató :3

A DJ érti a dolgát, egy percre nem tudtam megállni, és nem is kérdés, hogy még visszatérek!