SushiKimchi

Mit jelent a név? Az elnevezés létezésünk alanya. Az iskolában megtanult ki?, mi? kérdésre válaszoló főnév ott van a felszínen és mélyen bennünk. Önmagam meghatározása függ a múlttól, a jelentől, de még a jövőtől is.

Manapság olyan kulturális fejlődés zajlik, amelynek szerencsére a részesei lehetünk. Egy nemzet felemelkedése az emberi értékek felemelésével mehet végbe. Ehhez pedig feltétlen szükséges a nemzet művelése, amelyre az állam kulturális intézményeket alapít és működtetet. Ez az intézmény azonban nem minden emberhez ér el, általában a magasabb iskolázottság, a művelt alkotói körök közelíthetik meg az intézmény illetékességét.

Az e körön kívül eső állampolgárok rendszerint a feledés homályába, egyetlen masszaként tűnnek el nemzeti örökségünkben. Pedig mi más, ha nem a többség viszi előre az egység erejét?

Amikor megalkottam a tevékenységem nevét, irodalomtörténész és néprajzos identitásom kiteljesedése járt a fejemben.

Kulturális családörökségi szakértőként a családok identitását szeretném megerősíteni, örökíteni, hogy a szellemi értékek világosak maradjanak az utódok számára, amelyek mintegy zsinórmértékként szolgálhatnak önmaguk kiteljesítésében.

Miákovics úr és neje békésen éldegéltek kertvárosi házukban. A kertjüket gondozták, szerették a természetet és a költészetet.

Esténként verseket olvastak fel egymásnak. Kedvenc költőjük volt egy bizonyos Rosemarie Walter. Olyanok voltak a versei, mint egy-egy törékeny, halványkék virág. Olykor még Miákovics úrnak is könnyek szöktek a szemébe, amikor olvasta őket.

- Drágám, tudod, mi a leghőbb vágyam? - sóhajtott egy napon Miákovicsné. - Hogy személyesen is találkozhassam a költőnővel és megszoríthassam a mancsát!

Miákovics úrnak merész ötlete támadt.

- Hát akkor írok neki egy levelet! A legrosszabb, ami történhet, hogy nem válaszol. Meghívom magunkhoz vendégségbe. Ki tudja, talán szerencsénk lesz, és eljön.

Miákovics úr nyomban írt is Rosemarie Walter könyvkiadójának, megkapta tőlük a költő postacímét, és rövid, udvarias hangú meghívólevelet küldött neki.

Válasz nem érkezett.

Megérkezett viszont, körülbelül egy héttel később, maga a költő személyesen! Miákovicsék még soha nem lepődtek meg ennyire. Egyáltalán nem ilyennek képzelték Rosemarie Waltert. Először is nem nő volt, hanem férfi, a költői neve megtévesztette őket. Ráadásul több mint egy tonnát nyomott: ő volt Walter, a rozmár.

És ahogy viselkedett! Röfögve, csapkodva mászott végig a nappalin, felborítva a bútorokat, aztán közölte, hogy úszni akar. Miákovicsék kertjében azonban nem volt úszómedence. Jobb híján kicipelték a fürdőkádjukat a kertbe. Walter beleplaccsant a fürdővízbe, és hatalmas súlya alatt teljesen elformátlanodott a fürdőkád. Azután egy egész tonhalat kért vacsorára, és borzasztó mérges volt, hogy csak egy doboz szardíniát adnak neki. A vendégágy természetesen leszakadt alatta. Másnap reggel, amikor végre elutazott, Miákovicsék megkönnyebbülten lélegeztek föl. Most egy darabig egyetlen költőt sem hívnak meg a házukba, mondogatták.

- Rémes alak - csóválta a fejét Miákovics úr.

- De akkor is csodálatos költő - sóhajtott Miákovicsné.

Erwin Moser: Fantasztikus jóéjt mesék, ford. Nádori Lídia, Manó Könyvek, 2014.

Megjegyzés: szeretném megtörni a csendet.

Az egész ott kezdődött, hogy évek óta ugyanazt a Dél-koreai kozmetikum családot használom, ami minden tekintetben bevált, de az a helyzet adódott, hogy bizonyos termékeket a Sulwhasoo márkából nem lehet elérni Magyarországról a forgalmazón keresztül. 

Bár túl sok kozmetikumot nem használok, de időnként rám tör az érzés, hogy nagy generált tartok, így amikor kifogytam a készletekből, kényszerűségből az egyik nagy áruház lánc termékeit - nevesítve mézes és holt-tengeri iszapos arcmaszkot - vásároltam meg, amiktől már rögtön használat után előjöttek az allergiás reakciók az arcbőrömön.

Azokban a napokban talált rá Nikki a Köki Terminál egyik boltjára, a Ximi Vogue-ra és kíváncsiságból elmentünk körbenézni. A körbenézés végén kipróbálásra megvásároltam pár terméket és azt kell, hogy mondjam, az árfekvését tekintve, igencsak megérte. Ami pedig a hatást illeti? Nos, teljes mértékben meg vagyok elégedve.

De nézzük, hogy mi is az a Ximi Vogue:

A Ximi Vogue egy kifejezetten franchise alapokra épült úgynevezett gyors divatra szakosodott áruházlánc, amelyik az elmúlt évek alatt több mint 80 országban és régióban alakított ki stratégiai jelentőségű boltokat, Magyarországon kívül többek között Szingapúr, Ausztrália, Srí Lanka, Panama, a Fülöp-szigetek, Vietnám, Oroszország,  Dubai és az Egyesült Államok is felkerült a térképükre a közel 1600 üzlettel. Naponta több mint egy millió ember használja a termékeiket és ez a szám egyre csak nő.

Nemcsak a minden nap használatos kozmetikumokkal foglalkoznak, hanem írószerek, háztartási eszközök, még vezeték nélküli headsetek is megtalálhatóak a termékek között, ugyanúgy, mint a cica és kutya tartás kellékei, gyerekjátékok és sok egyéb produktum.

Bár a termékek alapjában véve - legalábbis a legtöbbjük - Dél-koreai licensz, kínai forgalmazón keresztül kerülnek terjesztésre. Nem meglepő tehát a két nyelvű felirat a címkéken. Tudom, sokan a kínai mivolt miatt néznek kétkedve a Ximi Vogue termékekre, de megéri egy próbát tenni.

Ami nálam bevált:

nézzük először a zöld tea kivonattal készített arcpermetet. Könnyű használni, de mint minden ázsiai kozmetikumnál ennél sem szabad túl sokat alkalmazni egyszerre a felszívódás miatt. Kellemesen hűt, ápol, hidratál és még az illata is finom, nem tolakodó, ellenben tartós.

A második, aminek már a csomagolása is megfogott, a szegfű kivonatos arcmaszk, illetve a liliom esszenciával készített arcmaszk.

Mindkettőt ugyanúgy kell használni, kellemes illatúak, egyszerre vitalizálnak és nyugtatnak.

A legjobb vásárt az 5 darabos csomagolású zöld teás maszkkal értem el. Tartós a hatás, hetente elég csak egyszer használni, így az egységcsomag kitart egy hónapig.

Ami még kipróbálásra került a levendulás fürdősó, ami igazából egy bőrradírhoz hasonlít. Nemcsak tisztít és nyugtat, hanem hidratál is, epilálás utáni napokban kifejezetten jó hatású.

Biztos, hogy engem megnyertek maguknak, így a közeljövőben több terméket is ki fogok próbálni.

A cég honlapja:

https://www.ximiso.com

A hivatalos Facebook oldal:

https://www.facebook.com/pg/XimivogueOfficial/posts/?ref=page_internal

Illyana.

Két év után a japán tetovált szamuráj-gitáros visszatért Budapestre, ahol újabb fergeteges bulival ajándékozta meg rajongóit, köztük engem is. 

Már második alkalommal volt szerencsém élőben látni a színpadon, ezúttal a No sleep till Tokyo túrné keretében, 2019. október 21-én a Barba Negrában.

Miyavi még pénteken megérkezett a városba és két napot városnézéssel, klipforgatással  töltött. Instagramján sok kedves szót ejtett Budapestről, a koncert után pedig rólunk, rajongóiról is. Külön meglepetésként érte a magyar fanproject, amivel az Under The Same Sky című dal alatt leptük meg a művészt. 

Hold, csillag és felhő alakúra nyomtatott, NO SLEEP TILL TOKYO albumborító dizájnú pálcák készültek, összesen 288 darab. Miyavi annyira meglepődött és megörült a kedvességnek, hogy a szöveget is majdnem elfelejtette. 

Jó volt látni, még ha csak több méteres távolságból is a csillogást a szemében, a mosolyt az arcán, ahogy végignézett rajtunk.

Sokat mesélt a karitatív tevékenységéről, a hozzáállásáról a zenéhez és az újabb közös filmes munkáról Angelina Jolieval a Démona 2-vel kapcsolatban.

A koncert második felében egy rövid éneklés keretében köszöntöttük az aznap 9 éves kislányát, Jeweliet, amit videóra is vett és hálás szavak kíséretében töltötte fel másnap Instagramra, örök emlékként Magyarországról és a magyar rajongóktól.

Miyavi zsenialitása, embersége, üzenete a világnak ezzel a koncerttel is bizonyította szeretetét mind a családja, mind a rajongói felé.

Kívánunk neki innen a távolból is további fantasztikus dalokat és kitartást.

Képek: Ádám és Illyana.

Előljáróban annyit, hogy magából a Bleach animeból talán, ha 3 részt láttam az évek folyamán. Nem tartottam a magaménak a történetszálat, karakterdizájnt, a popularitását meg végképp nem. Így voltam egyébként a Death Notettal is, amiből még annyit sem láttam animációként, de megnéztem a 3 egész estés adaptációt és végigszenvedtem a doramát is.

A Bleach Live Actionre viszont azóta készültem, mióta beharangozták és bejelentették a szereposztást. Nem titok, hogy Miyavi miatt vártam ennyire, akit zenészként, művészként, színészként és emberként is hihetetlenül tisztelek.

Az sem titok, hogy ugyanolyan meggyőző játékot kaptam tőle most, mint amit Watanabe szerepétől a Rendíthetetlenben.

Dióhéjban a történet, amit a megrögzött fanoknak/otakuknak nem kell bemutatnom:

Kurosaki Ichigo (Fukushi Sóta) középiskolás, apjával és két húgával él. Édesanyja egész korán halt meg.  A fiú verekedős, mogorva, nagyszájú, hihetetlenül védelmező és...

látja a szellemeket.

Mondhatni, ez a veszte, mert egy éjjel a szobájában megjelenik Kuchiki Rukia (Sugisaki Hana), egy lány, halálisten öltözékben, katanával, majd kiderül: a fiút több köti a szellemvilághoz, mint amit ő gondolt.

Jönnek a bonyodalmak, maga is halálistenné (shinigamivá) válik, Rukia segítőjeként, végül összetűzésbe kerül a lány felettesével, Byakuyával (Miyavi) és Abarai Renjivel (Taichi Saotome).

Persze, feltűnik a történetben Orihime (Mano Erina), Chad (Koyanagi Yú), és egy nem várt segítő, aki nem ember: a Quincy íjász, Uryu Ishida (Yoshizawa Ryó)- az ő játéka is hihetetlenül meggyőző volt.

Nem tudom, mi volt a célja az alkotóknak, és hogy mi volt az eredeti terv, de azt kell, hogy mondjam, engem kilóra megvett. A sajnálatos módon elég silányra sikerült első két Death Note (nem, nem az amerikai remake), valamint a dorama és a csak Haruma Miura fantasztikus játéka miatt egyszer nézhető Attack on Titan bukása után, üde és izgalmas fél délutáni programnak értem a végére, alig pár perce.

Lehet, hogy mások, akik ismerik az eredeti történetet, mást fognak róla állítani, de engem mind látvány világban, gördülékenységben, színészi játékban magába nyelt a film. Emiatt eléggé várós lett a folytatás, bár nem fogom magamat rászánni, hogy elővegyem az anime 16 évadát (gyors fejszámolással 330 rész?), mert annyira azért mégsem :D

A viccet félretéve, akik nem kedvelik a japán animációkat, viszont szeretnének egy kellemes, pörgős, misztikus, néhol vicces és drámai filmet találni hűvös, őszi hétvégék délutánjaira, azoknak ajánlom.

Képforrás: Pinterest