SushiKimchi

A digitális jegyzetelés legújabb formáját a Rocket Book nyújtja, amely pillanatok alatt egyetemisták kedvence lehet.

Nagyon sajnálom, hogy ez a találmány nem néhány évvel korábban érkezett a magyar piacra, bár még most sem késő hasznát venni.

 Nem vagyok egy megszállott grafomán, de van, hogy elkap a Múzsa és inkább tollat ragadok billentyűzet helyett. Ez most egy kivétel, hiszen bort ivó, vizet prédikáló pap módjára verem a billentyűzetet, de hagyjuk a papolást.

Engem levett a lábamról. Nagyon egyszerű sushikimchis oka van: egyszerre ötvözi a modern technikát és a hagyományt. Amikor megláttam a Facebookon a hirdetést, rögtön beszippantott. Az első momentum, amire ugrottam, a kézírás címszava volt, aztán rögtön a digitalizáció ragadott magával. Be kell látnunk, hogy az Y generáció átmeneti korosztály, akik megőrülhetnek az efféle kütyükért. Mint említettem, engem megvett kilóra. Jobb lett volna, ha hallgatok a józan eszemre, és inkább digitális palatáblára ruházok be, de máris ecsetelem, miért hallgattam inkább a szívemre.

A digitális palatábla már nem az Y generáció, sokkal inkább a konzervatív Z generáció eszköze. Az Y generáció tagjaként nem 120 km/órával száguldok a digitális sztrádán, hanem csak egy Polski Fiat kényelmes 80-as tempójával. Ezzel is aláírom, hogy a posztmodern letűnő csillagai közt haldoklom. Sok kortársamhoz hasonlóan bennem is él még egy romantikus képzet a formáról, amitől nem tudok szabadulni.

Mennyivel sokat mondóbb, amikor egy irodalmi alkotást saját kezűleg írva olvashatsz! Ezt csak az tudja, aki múzeumba jár. Vagy maga is így adja közre az írásait. Szerintem igenis fontos az SK (ti. saját kezűleg) mind a mai napig, nem csak a posták értesített levélküldemény nyomtatványán. Azt kell mondanom, annak a századnak vagyunk a gyermekei, akik egyre inkább elhagyják a kézírást, de a Rocket Book mégis arra tesz tudatos vagy tudattalan kísérletet, hogy sokáig megőrizze a kézzel írás hagyományát.

Meg is rendeltem nem sokkal a felfedezése után az első füzetem. Jelenleg három fajta  kétféle méretéből lehet választani, de a használatukra ugyanaz vonatkozik:

1. telepítsd az okostelefonodra a Rocketbook applikációját és állítsd be rajta, melyik felhőszolgáltatásba mentsen.
2. Írj a lapra, majd szkenneld be az okostelefonoddal.
3. Végül tűntesd el az irományt a papírról, hogy ismét élvezhesd a SK jegyzetelés vagy skiccelés örömét.

Nézzük a fajtákat!

A Rocketbook One jellemzője, hogy egyszer használatos és 140 oldalt tartalmaz. A savmentes, finom lapokon pontháló van, amelyre bármilyen íróeszközzel lehet írni. Ha betelt a füzet, akár ki is dobhatod, amennyiben előtte minden oldalát elmentetted valamelyik tárhelyre.

A másik a Rocketbook Wave, amely azzal a fantasztikus tulajdonsággal rendelkezik, hogy a speciális lapnak hála egy kis mikrózás után újrahasznosítható. Mondjuk ez a művelet mindössze ötször ismételhető. A Pilot Frixion tollakkal lehet rá jegyzetelni, amelyből egyet a füzettel kapsz.

És a kedvencem, a Rocketbook Everlast. Habár mindössze csak 32 oldalból áll, de ezek maradéktalanul újra felhasználhatók, miuán a Pilot Frixion tollal teleírtad és digitalizáltad. Ehhez a füzethez tartozékként jár egy toll és egy törlőkendő.

Az, hogy hová mented, szinte teljesen rád van bízva. Nekem az Evernote és a Google Drive a kedvenceim. Az Evernote-tal már régóta dolgozom, és igen hasznos, főleg a csevegő funkciója miatt. A csapatmunka kiváló támogatója. A Google Drive-ot a nagy tárhely miatt és a szélesebb ismertsége miatt kedvelem. Mindkettővel lehet okostelefonon és PC-n is dolgozni, bár szerintem eltérő a használhatósága technikai szempontból.

Ki kell térnem a szkennelés minőségére is, ami valószínűleg a készüléktől is függ, mert nekem például nem mindig sikerül elsőre tökéletes képet kivitelezni. Érdemes játszani a fénnyel, ha nem csúcsmobillal rendelkezünk. Az elkészült kép formátuma pdf, így valóban sok helyen felhasználható (kivéve itt a blogon).

 Ne habozzatok sokáig, szuperokos telefonokat készenlétbe, kézírásra fel!

Klisé.  Amikor meghalljuk ezt a szót, olyan dologra gondolunk, ami szokványos, szinte közhelyes.

Jómagam nem gyakran dobálózom a klisével, mert nem kényszerülök olyan helyzetbe, hogy használjam. Mostanában pedig többször is hallottam, méghozzá a Sushikimchi köreiben.

Meddő viták alakulnak és halnak el a tekintetben, ki mit nevez klisének az írásművészet különböző műfajaiban, ezúttal a fantasyban. Nem célom a tudományoskodás, ezért nem is megyek messzire a szómagyarázatért. A kislexikon.hu szerint a következőket értjük klisén:

1. Képek sokszorosítására fénykepészeti eljárással és maratással készített nyomólemez.
2. Nyomólemez, amelyen egy-egy filmfelirat van; ezzel készítik a képek aljára a feliratokat.
3. Közhely, eIkoptatott szólam.
4. Összeforrott, állandósult szókapcsolat.

Végig olvasva a meghatározásokat, egyik sem illik  abba a jelentésbe, ahogy használtuk egy vita alkalmával.

Némi kutatómunkát mégis igényelt, hogy kísérletet tehessek a fogalmak tisztázására, ugyanis komoly hiányosságok mentén feszültünk a témának. Erre akkor jöttem rá, amikor felidéztem egy vissza-visszatérő fantasy tipizálást. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy mese kategóriáról van szó, figyelembe véve a fantázia kiemelt szerepét.

A mese köré a XIX. század óta komoly kutatások szerveződtek, amelyben a német, valamint az orosz irodalom és folklór élen jár. Narratológiai tanulmányok sora foglalkozik a mese struktúrájával. Propp, csak hogy a legismertebbet említsem, nevéhez fűződik az a kulcsfogalom, amely pontot tesz az i-re.

Ez az "i" pedig a szüzsé, amely francia irodalomtörténeti fogalom. Az orosz folklorisztika vette át a tipológia eszközeként.

Lényegében véve a szüzsé "egy foklór alkotás teljes tartalma, legtöbbször cselekményének tartalmi kivonata." A szüzsé mentén határozhatók meg a típusok, ugyanis a folklórban a valóság megismerése a tartalmon keresztül történik. Eszétikai szempontból fontos, hogy a tartalom és a forma szinkronban legyen egymással. Legszemléletesebb népköltészeti példa erre a ballada. Témái általában a szerelem, a féltékenység, hűtlenség, leggyakrabban tragikus befejezéssel. Ennek a műfajnak megvannak a maga szereplői jellemző tulajdonságokkal, de például eszköztára is korlátozott. Az úgynevezett variánsokból egyedi alkotások születhetnek, melyeknek jellemzője, hogy csak bizonyos motívumok maradnak meg a szüzséből, de az már szétfeszíti, túllép az eredeti műfaj keretein.

    Amikor egyedi fantasy alkotásról beszélünk, akkor egészen a "mese morfológiájáig" kell tekintenünk.

Ajánlom Bálintnak szeretettel :)

Források:

http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Ballada.htm

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-278.html

A második részben az eszközökről szeretnék beszélni, amik segítségével megalkotjuk a szövegeinket.

El tudom képzelni, hogy cirka 100-150 évvel ezelőtt mekkora nehézséget okozott a távolság legyőzése, az íróeszközök és egyéb dolgok megteremtése ahhoz, hogy két író eszmét cserélhessen, megtárgyalhassák műveik fogyatékosságait, vagy tájékoztassák egymást a legújabb publikálási lehetőségekről. Akkoriban fel sem merülhetett annak a lehetősége, amit Ilyanával már lassan két éve művelünk.

Akik megpróbálták: Ilf és Petrov

Csak hogy szemléltessem, mire gondolok: http://www.microsoft.com/hun/osszekoltok/ ;)

Ha-ha, nevethetnétek, hogy két év nem hosszú idő, de higgyétek el, azért sok tapasztalatra tettünk szert. A távolság nálunk létkérdés, ezért a rövidítéséhez mindent megteszünk.

A közös írás nem elvetemült ötlet, de hallottam már innen-onnan, hogy ehhez nagyon egy hullámhosszon kell rezegni.

Hogy belecsaphassunk a lecsóba, mindkettőnknek szüksége volt az egyik legfontosabb összetevőre (nem, nem az X vegyszerre, az csak később jön :) ), ez pedig az internet. Ezt követte egy eszköz, leginkább laptop, amivel mindketten rendelkeztünk.

Nos, sajnos hordozható jellege ellenére egyikünk se mozdítja ki a lakásból, hiszen nem egy csúcsszuper modellről beszélünk. De ott van még okostelefonunk, az egyik leghasznosabb találmány ebben a században.

A telefonon általában van egy jegyzetelésre kitalált alkalmazás, amin én a saját részeimet írom, és aztán megosztom Ilyjel valamilyen közösségi üzenetküldőn keresztül, leginkább facebookon. Nagyon gyakran azonban élesben megy az írás, amikor mindketten online vagyunk.

Amikor felfedezünk egy hasznos appot, akkor váltunk; aktuális munkafelületünk az evernote, amit számítógépen is lehet használni, és ügyesen szinkronizál a telefonnal.

A Google Drive mobilon is futtatható, de nem olyan kényelmes a használata, mint laptopon. Az írás elsődleges orgánuma. Nos, a zökkenőmentes futtatáshoz egy kicsit újabb szoftverre, rendszerre lenne szükség, de nem panaszkodom. Még így is a jelen idejű alkotás legkézenfekvőbb eszköze. Írás közben mindent azonnal meg tudunk beszélni, megjegyzésre van lehetőség, több dokumentumhoz van közös hozzáférésünk. Egyszerűen imádom! A modernkori írók legjobb barátja!

Gondolom, ez a funkció lassan elérhető a Microsoft Office-nál is, de amíg arra alkalmas eszközünk nincs, csak a fentieket tudom ajánlani.

Egy érdekes cikk mozgatta meg a fantáziámat, és hirtelen kreativitástól vezérelve jött az ötlet, hogy egy kicsit megmozgassam olvasóink agytekervényeit.

Röviden a Japánspecialista érdekfeszítő írásáról.

Azt taglalja, hogy a japán nyelv mennyire kreatív, ha metaforákról van szó, erre példákat is hoz. Nekem a kedvencem és egyúttal gondolatébresztő szavam a komorebi.

A jelentése annyit tesz, hogy a falevelek közt beszűrődő napfény. Ugye milyen csodálatos? Ajánlom a többi szót is, illetve magát a japán nyelvet is ;-)

Azt hozzá kell tennem, hogy ezeknek a szavaknak transzcendens háttere is van azon felül, hogy hétköznapi cselekvést, jelenséget, dolgot stb. írnak le. A sintó és a buddhizmus hatása mellett olyan ősi kultúrából táplálkozik, ami a természeti népekre jellemző, ld. samanizmus.

Minden nép volt egyszer „természeti”, mindegyiknek megvan a maga hitvilága, de kevés olyan van, amelyik napjainkig megőrizte a nyelvében.

A gyermeknyelv ismert szavai is, amit a csecsemők használnak, a sajátos jelentésű körbe tartoznak: ttáttá, dádá, hamham, tete! stb. Ezek szerintem nyelvcsoportok szerint változnak.

(volt Gyermeknyelvi kutatások c. kurzusom, de ennyire mélyen nem merültem a témába xD)

Nem akarok nyelvújítóként tetszelegni, mert nem vagyok egy született nyelvész, de mivel naponta forgatom a szavakat, időnként én is belefutok a problémába, hogy nincs egyetlen magyar szó, amivel leírhatnék egy adott jelenséget vagy dolgot. Szép-szép a körülírás, de néha fárasztó is tud lenni.

Ebből a szempontból nagyon hasznosak a Nyest cikkei, sokszor emlegetik egyik kedvencem, Kosztolányit, és olyankor mindig késztetést érzek, hogy elővegyem a Nyelv és lélek c. tanulmány- és publicisztika gyűjteményét, hogy gazdag kifejezéstárából feltöltsem az enyémet.

A komorebi addig piszkálta a fantáziám, amíg ki nem pattant belőle először az angyallépés, majd helyesbített változata az angyalsétány. Illyana véleményét is kikértem, aztán jött az ötlet, hogy tegyem ma egy kicsit interaktívabbá a blogot.

Úgyhogy, kedves Olvasó, arra buzdítalak, hogy egy kicsit nyelvészkedjünk, bővítsük az irodalmi nyelvet :P

Meglehet, leginkább a költészet feladata ez, de egy kis stilisztikai gyakorlat soha nem árt.

További ötleteim:

- Hó a faágon/fán = hóruha, hóbunda, hószőrme (= hódara)

(megj.: az egyik legszebb metaforánk, a jégvirág felhasználása Móra Ferenc által a Hogyan tanultam meg írni? c. novellájában)

- Csersav a tea tetején: teaföl

- Lepke szárnyán a por: pillecsillám

Folytatjátok a sort? Kommentben!

:

Az amatőr írók sikeres kiugrási lehetősége az irodalmi pályázatokban van. Legtöbbször. Általában csak úgy spontán kéziratot beküldeni egy kiadóba igazi rulett: vagy elolvassa valaki, vagy a kukában landol.

Illy és én felvettük a kesztyűt egy regénypályázattal a közös írásunkat indítva.

N: Illy, hogy is volt?

I: Várjál, eszem… na, szóval: az úgy volt, hogy felvetődött egy cím és egy kérdés, majd te válaszoltál, és megírtuk. Majd úgy döntöttünk, hogy miért ne, küldjük el. Igazából veszíteni valónk nincs, próbáljuk meg. Persze, nem egyszerű történet, nem egyszerű helyszínnel, nem egyszerű témában. Naná volt problémánk, mivel nem kaptunk visszajelzést: hogy “mi a rossz benne”? Majd megbeszéltük, hogy írjuk át. Mondjuk a mai napig felvetődik bennünk a kérdés, hogy mit láttak benne, vagy épp ellenkezőleg, mit nem. Már ha egyáltalán belenéztek. Bár szinopszist is kellett küldeni.

N: Szerintem nagyon is jól megírt kis regény lett belőle. Igaz, van egy szubkultúra, ami adja a célközönséget, de a szerelem, a távkapcsolati problémák és hasonlók nem rugaszkodnak el az átlag embertől. Szóval, ebből a szempontból nem lehet kivetnivaló benne. Leszámítva az apróságot, hogy a főszereplő szerelmesek FIÚK!

Mi mást tehettünk, bétáztatni kezdtük a regényt, hogy megtudjuk, mit rontottunk el. A visszajelzések egytől egyig pozitívak voltak. Tény, hogy voltak benne logikai, szövegalkotási hibák, de alapvetően aki olvasta, nem volt rossz véleménnyel róla.

És aztán… mégis átírtuk.

I: Egyetértek, annál is inkább, mert a “témában” itthon megjelent és olvasott általunk csak szakirodalomnak nevezett, nos… könyvek, minden felsőbbrendűségi érzéstől mentesen hemzsegnek a hibáktól, mind történetileg, mind szövegalkotásilag, és nyelvhelyességileg.
 

(N: Azért nekem tetszett Katona André könyve, egyszer majd olvasd el, és másnak is ajánlom ;) )

Átírás közben is elő-előkerült az eredeti történet és a mai napig nem találunk benne hibát, sem mi, sem azok, akik véleményeztek/véleményeznek. Ami a bétázást illeti, sokszor fordult meg a fejünkben, hogy merjük-e kiadni a kezünkből, hisz elég kemény, mégis stílusos történetről van szó.

N: Eltelt majdnem egy év. Az új változat 70-80%-a van kész. És akkor kaptam egy üzenetet tőled. Még egy nem fogadott hívásom is volt - de aludtam éjszakás után és nem hallottam -, annyira kiborultál.

I: Nem is kicsit, igazából, ha drámaian akarnám kifejezni magam: még mindig remeg a gyomrom az idegtől.

Ugyanis; egy ismerősöm, aki szintén részt vett azon a bizonyos pályázaton, ráadásul heteroszexuális férfiként elejétől a végéig végigolvasta a történetünket, jelentkezett. Nem is akármivel: a kiadó fülszöveg írásra kérte az írópalántákat, és már ki is hirdették a győztest. Felhívta a figyelmemet valamire, és én ugrottam is, elolvasni a nyertes szöveget.

N: Amikor linkelted, nem is akartam hinni a szememnek! Nem is tudom, mit éreztem; düh, csalódottság, és átverve éreztem magam.

I: Hogy tiszta legyen a kép: a nyertes szöveg bemutatta a regényt, ami majdnem egy az egyben a mi történetünk, annyi “pozitívummal”, hogy heteroszexuális kapcsolatról szól. Felmerült bennem újra pár kérdés.

1. Ha anno belekötöttek a helyszínbe és a nevek leírásába, akkor ő miért? Mivel hogy ugyanúgy az angolos átírást használta, és úgyanúgy a Távol-Kelet a helyszín, mint nálunk.

2. Csak heteroszexuális kapcsolatról lehet írni? Akkor viszont nem értem a kiadót, mert náluk jelent meg egy homoszexualitásról szóló könyv magyarul: Ethan és Carter, ami - amúgy, amennyit én láttam belőle,-  nem nevezhető hibátlannak.

N: Mélyen felháborít, hogy kidobnak egy alkotást, és egy év múlva viszontlátjuk pepitában - elméletem szerint. Attól függetlenül, hogy egy pályázatról van szó, aminek az anyagát nem tartják meg, így visszatáncoljon a porondra más köntösben, más szerzővel, az akkor is plagizálás, mert a mi eredeti verziónk köszöni szépen, de él és virul. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy szivároghatott ki?
 

I: Most amúgy lehet, hogy bokán fogsz rúgni, de mi van, ha nem szivárgott ki, és ő is régóta dolgozott rajta? Akkor viszont marad a másik lehetőség: a diszkrimináció. Amúgy meg nemcsak él és virul, mint ahogy mondtad, hanem még az “eredeti” verzió el sem készült, mi már a negyedik részhez írtunk ötleteket.

N: Csak úgy tudom elképzelni, hogy egy fanfiction-nek indult a szerző regénye.

I: Ez bennem is megfordult *bólogat hevesen, és megigazítja a merevítőlemezes csuklópántot* Ráadásul fanfiction-nel komoly kiadó nem igen foglalkozik.

N: Ám még mindig ott van a diszkrimináció problémája. Ezt nem lehet kimagyarázni ennyivel. De tudod mit? Már nem is érdekel, hiszen tudjuk, hogy jót alkotunk, és az előítéletek ellenére is sikeres lesz. Mind a négy kötet xD De három biztos :P

I: A gond ott kezdődik, hogy fent *mutat a fejére* én is így gondolom, de itt *teszi a kezét a mellkasára* már nem. Egész életemben ennek az áldozata voltam, a kinézetem, az érdeklődési köröm, az alkotási vágyam miatt. És van, amikor már az én toleranciám is szabadságra megy, szóval nekem ez azért piszkálja a csőrömet.

N: Nos, én még kezdő vagyok hozzád képest, épp ezért lelkes, úgyhogy fel a fejjel, együtt sikerül, diszkrimináció és minden előítélet ellenére :)

I: Megoldjuk :3 Mi már nem is sósav, hanem királyvíz vagyunk :P

N: Úgyhogy, Kiadók, reszkessetek! Plagizálók, ti meg meg se közelítitek a tehetségünket… A SushiKimchi nem adja fel!