SushiKimchi

Muftikos tanévem lassan a végére ér. Igazán vegyes érzésekkel, kellemes és kellemetlen élményekkel hagyom magam mögött. Ha nyilatkoznom kéne, az talán túlságosan is elfogult lenne. Majd megverselik helyettem valahol, valamikor viszont hallhatom egy slam poetryben. Amiről viszont mindenképp szeretnék szólni, az a művészeti projekt, melynek közege hídként és csatornaként szolgál X-Y-Z generáció közt. Azaz a digitális bevándórlók és bennszülöttek közt.

Feltörekvő start up, avagy hogyan tapasztaltuk meg muftikként a digitális művészet első lépéseit.

Recept következik.

Először is, végy egy tevékeny, muftikokból álló csoportot muftikos guruval. A legfontosabb összetevők a kreativitás, élénkség, vizualitás, zeneiség, amiket a guru multimédiás eszközeivel arányosan kevertünk. Utóbbihoz laptop, kamera, mikrofon és persze internetkapcsolat szükséges. Igazán nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Persze, az sem árt, ha van olyan személy, aki flottul kezeli ezeket.

Másodszor, terjeszd a kreálmányt, és oszd meg az életérzést másokkal.

Az ízélmény, amit a készületek közben átéltünk, maradandót hagyott nem csak bennünk, hanem lábnyomot a digitális-virtuális térben. Jó hangulatot teremtett, miközben gyakorlatias ismeretekkel lettünk gazdagabbak. Az egyetemi tanterem akusztikája ugyan nem volt a legjobb, és a berendezés sem volt egy Szerelem-projekthez tervezve, de hozott anyagból dolgoztunk. Az eredményt alább megtekinthetitek :)

Manapság a digitális művészet nem egy elvont, absztrakt találmány, hiszen a 20. század technikai fejlődése megváltoztatta nemcsak az életünket, de a gondolkodásunkat is. Az önkifejezés egyre  hétköznapibb megoldása az, hogy a virtuális térben bontakozik ki.

Szélesebb körökben is egyre elterjedtebb, mint pl. az oktatásban és a kulturális intézményekben. Utóbbiak kiállításaikat, előadásaikat és munkájukat gazdagítják a virtuális tér adta lehetőségekkel. Ebből is látszik, az "itt és most" érzése még inkább a 21. század élettere lett.

Csak egy példa, a Műcsarnok virtuális kiállítása: 

http://visit360.net/clients/szecesszio_mesterei/start_hu.html

Az audio- és vizuális művészetek uralkodó irányzatként hódítják meg a Velencei-partot, köszönhetően a Gárdony Coworking aktivitásának. Helyszíni, élő "live stream" bejelentkezéseikkel a tévéhíradók tudósításait idézik. Közegük a Facebook, ahol gyorsan sok embert tudnak elérni. Nem hanyagolható el az a tény, hogy a fizikai keretek feloldásával akár több ezer nézőhöz jutnak el úgy, hogy közben a minimálisra csökkennek a költségek és az eszközök száma. Általuk sikerült megvalósítanunk szemináriumi munkánkat, és ismerkedtünk meg a digitalizáció adta lehetőségekkel, melyet most én is tovább adok :)

Olvassatok, tájékozódjatok! Mindenekelőtt azonban tapasztaljátok meg ;)

 Szerelem-projekt

Érdekes közvetítések itt. 

Források, ajánlott olvasmányok:

Marc Prensky: Digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók in. On the Horizon,  NCB University Press, Vol. 9 No. 5., 2001. október

http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf

http://mek.niif.hu/01700/01745/01745.pdf

http://www.gondolatkiado.hu/az-elbeszeles-fonala

http://www.media.u-szeged.hu/szajbely60/pdf/tokai.pdf

http://cri.histart.umontreal.ca/cri/fr/intermedialites/p6/pdfs/p6_rajewsky_text.pdf

(...)

Eleinte tanácstalan voltam, muftit vagy muftikot írjak, mert az előbbi török tisztségviselőt jelöl, az utóbbi ennek a többesszámú alakja. Aztán végül a muftiknál maradtam, tekintve, hogy így kerek a betűrejtvény. Tehát örömmel jelentem, hogy hivatalosan is muftik lettem!

Ahogy vártam, rendesen kiestem a tanulás ritmusából, így aztán csak sok szájhúzogatás meg nógatás hatására sikerül visszaszoknom a rendszerbe. Persze, sokkal könnyebb lenne, ha más dolgom se lenne, csak a tanulás, de nem ilyen sorsot kaptam. Így hát muszáj elviselnem ezt a kettős létformát, és a személyiségemet is eszerint osztani.

Ha nem esett volna ki közel másfél év a BA után, mi több, maradtam volna ugyanabban az oktatási sémában, teljesen természetesnek venném a sok olvasnivalót. De! Sajnos, a séma változott, így borult az időbeosztásom, a szorgalmi időszak alatti henyélés mértéke, ezért a szabadidőmet most a tanulásnak szentelem. Se írás, se bulizás, se heverészés munkaidőn kívül. A szorgalmi időszak összeolvadt a vizsgaidőszak kapkodásával és kialvatlanságával. Egyiket a másik rovására felváltva végzem.

Ezt a pár sort is bűntudattal írom, hiszen most esszék, regények és versek garmadaján kéne keresztülverekednem magam, nem beszélve egyéb adminisztrációs teeendőimről. Mégis belekezdtem, mert egyszerűen szükségem van a hangolódásra, és hogy végre kimondhassam. Egyszersmind kár tagadnom, mennyire élvezem a súlyt, amit a vállamra vettem, hiszen egész életemben erre vágytam! A jelen pillanatban nem is izgat, hogy mennyire veszem majd hasznát, hiszen olyan ez számomra, mint egy falat kenyér, fény az alagút végén.

Muftiknak lenni két hónap távlatából még nem a megváltás. Ez még csak egy szelet a tortából.  De nem mindegy, milyen az a szelet. Nem tudom leírni, mennyire megemeli az önbecsülésünk szintjét, amikor valami olyat végzünk, ami megelégedéssel tölt el.

Sajnos nem kerültek el a rossz pillanatok sem, akármilyen lendülettel is kezdtem meg a félévet. Van olyan perc, mi több, óra, amikor kívülállónak, teljesen betolakodónak érzem magam egy olyan közegben, ahol magasszintű eszmefuttatásokat végeznek a muftik a nagy tudású tanáraik vezényletével. Vagy amikor egyszerűen csak készületlenül érkezem. Olyankor összehúzom magam, és végtelen elkeseredettség lesz rajtam úrrá.

Épp a profizmus, a gyakorlatorientált műveltségátadás, amit kapnak a muftik, ezek miatt nem vagyok képes elfogadni a gyengeségem, hanem ha törik, ha szakad, megállni a helyem és bizonyítani önmagamnak (is).

Ehhez sokféle módon és program által segítenek hozzá. Akár helyben, akár máshol, de nincs hiány kulturális fejtágításból. Szó szerint. Néha annyi ismeret áramlik a fejembe, hogy úgy érzem, pukkadásig feszül. Másrészt olyan mámort okoz, hogy lassan a függésébe kerülök. Meglegyintett a muftik lét előszele, és ez új célokat és kihívásokat állít elém.