SushiKimchi

Egy érdekes cikk mozgatta meg a fantáziámat, és hirtelen kreativitástól vezérelve jött az ötlet, hogy egy kicsit megmozgassam olvasóink agytekervényeit.

Röviden a Japánspecialista érdekfeszítő írásáról.

Azt taglalja, hogy a japán nyelv mennyire kreatív, ha metaforákról van szó, erre példákat is hoz. Nekem a kedvencem és egyúttal gondolatébresztő szavam a komorebi.

A jelentése annyit tesz, hogy a falevelek közt beszűrődő napfény. Ugye milyen csodálatos? Ajánlom a többi szót is, illetve magát a japán nyelvet is ;-)

Azt hozzá kell tennem, hogy ezeknek a szavaknak transzcendens háttere is van azon felül, hogy hétköznapi cselekvést, jelenséget, dolgot stb. írnak le. A sintó és a buddhizmus hatása mellett olyan ősi kultúrából táplálkozik, ami a természeti népekre jellemző, ld. samanizmus.

Minden nép volt egyszer „természeti”, mindegyiknek megvan a maga hitvilága, de kevés olyan van, amelyik napjainkig megőrizte a nyelvében.

A gyermeknyelv ismert szavai is, amit a csecsemők használnak, a sajátos jelentésű körbe tartoznak: ttáttá, dádá, hamham, tete! stb. Ezek szerintem nyelvcsoportok szerint változnak.

(volt Gyermeknyelvi kutatások c. kurzusom, de ennyire mélyen nem merültem a témába xD)

Nem akarok nyelvújítóként tetszelegni, mert nem vagyok egy született nyelvész, de mivel naponta forgatom a szavakat, időnként én is belefutok a problémába, hogy nincs egyetlen magyar szó, amivel leírhatnék egy adott jelenséget vagy dolgot. Szép-szép a körülírás, de néha fárasztó is tud lenni.

Ebből a szempontból nagyon hasznosak a Nyest cikkei, sokszor emlegetik egyik kedvencem, Kosztolányit, és olyankor mindig késztetést érzek, hogy elővegyem a Nyelv és lélek c. tanulmány- és publicisztika gyűjteményét, hogy gazdag kifejezéstárából feltöltsem az enyémet.

A komorebi addig piszkálta a fantáziám, amíg ki nem pattant belőle először az angyallépés, majd helyesbített változata az angyalsétány. Illyana véleményét is kikértem, aztán jött az ötlet, hogy tegyem ma egy kicsit interaktívabbá a blogot.

Úgyhogy, kedves Olvasó, arra buzdítalak, hogy egy kicsit nyelvészkedjünk, bővítsük az irodalmi nyelvet :P

Meglehet, leginkább a költészet feladata ez, de egy kis stilisztikai gyakorlat soha nem árt.

További ötleteim:

- Hó a faágon/fán = hóruha, hóbunda, hószőrme (= hódara)

(megj.: az egyik legszebb metaforánk, a jégvirág felhasználása Móra Ferenc által a Hogyan tanultam meg írni? c. novellájában)

- Csersav a tea tetején: teaföl

- Lepke szárnyán a por: pillecsillám

Folytatjátok a sort? Kommentben!

Amikor valaki arra vetemedik, hogy japánul tanuljon, rövid időn belül be kell látnia, hogy nem kerülheti meg az írásrendszer elsajátítását. Mindezt a saját bőrömön tapasztaltam meg, és elhatároztam, akkor is kardozni fogok a katakanákkal, hiraganákkal és kandzsikkal, ha a fene fenét eszik!

Autodidaktaként japánt tanulni gyakran felér a harakirivel, de nem szabad feladni! Fantasztikus kiadványok segítenek, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül az applikációkat sem.

A Dekiru kitűnő segítség. Szájbarágós és tele van illusztrációval, amivel móka és kacagás a tanulás, nagyon szeretem. Az ingyenes alkalmazások közül az Alphabet Kanji és a Japanese Study egész jól használható, ha valaki tud angolul. Ezen kívül a Japanese Dictionary lehet még kézenfekvő, szintén angolul értőknek. A magyar alkalmazásokat nem igazán szeretem. Persze, kivétel mindig akad, különösen, ha fizetős applikációkról beszélünk.

Aztán mégis megszólalt bennem a lusta kisördög: szükségem van-e az írásra, hogy megértessem magam? Nem, elég, ha a beszédem perfekt; erre jutottam. Azonban a néprajzos és nyelvész kisangyal azt sugdosta, hogy a nyelv a kultúra szerves része,  mindegy, hogy írva van vagy beszélve; nem hagyhatom ki, mert az az alapjaiban rengetné meg a tanulást. Így kelletlenül, de neki álltam.

Nemrégiben azonban történt valami.

A Japán Alapítványról csak jó tapasztalataim vannak, mert a programjai általában nagyon érdekesek, és sokat lehet belőlük okulni.

Ezúttal egy két alkalmas ingyenes nyilvános nyelvi kurzust szervezett az érdeklődőknek az ELTE bölcsészkarán a Kandzsi írásjegyek eredetéről és alakulásáról címmel. (megj.: az előadásokra mindig érdemes tollat-papírt vinni!) Prof. Yamabe Susumu a Nishogakusha Egyetem oktatója és szinkrontolmácsa, Stéger Ákos ELTÉ-s doktorandusz, remek előadást kerekítettek a hallgatóságnak.

Felkészült az alapítvány, hiszen segédanyagot is kaptak a résztvevők; összefoglalót a témáról és gyakorlati feldatot:

A kandzsi írásjegy történelmi háttere és metodikája került terítékre - számomra a legfélelmetesebb szereplője a japán nyelvnek.

Könnyen érthető, gördülékeny stílusban mutatta be a Professzor úr tudományterületének eme szegmensét. A célja az volt, hogy eloszlassa a félelmeket és a tévhiteket a betűvetéstől. Egyszerűsödik a tanulás, ha érdeklődéssel kanyarítjuk a kandzsikat, és írás közben megpróbáljuk látni a jelentést a vonásokban. A történelmi háttér bemutatása is kedvcsináló gyanánt szolgált.

A két órás előadások végén úgy jöttem ki a teremből, hogy attól kezdve egész más nézőpontból tekintettem a mumusaimra, és otthon megszelídítettem a rakoncátlan vonásokat a papíron.

Ha lesz még ilyen alkalom, bizonyára nem hagyom ki :)