Úgy kezdeném, hogy bár majdnem vér-otakunak tartom magam, sosem szívleltem Masamune Shirow (és Mamoru Oshii) művét, sem movie sem sorozat formájában. Az én gondolkodás módomhoz inkább az Armitage III állt közelebb, és tulajdonképpen még mindig ezt vallom.
Amikor megtudtam, hogy Hollywood hozzányúl, ugyanolyan félsz volt bennem, mint bármelyik hasonló adaptációnál. Féltem a bukástól, attól, hogy nem adja át az eredeti hangulatát, de csalódnom kellett.
Meg lehet kövezni, de igen: pozitívan.
Amennyire emlékeimben él a GITS anime egész estésnek mondható változata, ez a film hozta, amit kellett.
Minden értelemben.
Scarlett Johansson az egyik kedvenc színésznőm, akár még karakteristának is nevezhetném, mert Natashaként is és Lucyként is simán hozta a militarista utánérzésű nőt. Ahogy itt is.
Az Őrnagy szerepében - legalábbis számomra - ismét nagyot alkotott, csak dícsérni tudom azt az alázatot és játékmódot, ahogyan végig életben tartotta Motoko karakterét.
Úgy volt nőies, hogy már az első pillanattól lehetett érezni rajta: teljesen átadta magát a kiborg vonalnak.
Aramaki szerepében senki mást nem tudtam volna elképzelni, mint őt. Nem titok: Kitano "Beat" Takeshi az én kincstáramban a nagyok nagyja, mind forgatókönyvíróként, mind színészként, mind rendezőként.
Megszokott sztoikus nyugalma sütött a vászonról, és iszonyatosan örültem, hogy nem kapott szinkront, hanem meghagyták az eredeti japán hangját. A forgótáras pisztoly a végkifejletben eszembe juttatta zseniális alakítását a Hanabiban, és a leheletnyi humorérzék a főgonosszal történő leszámolás közben? Nos... Zatoichi pajkossága érződött belőle.
A Batou-t alakító színész ismerős volt valahonnan, aztán persze rájöttem, hogy Pilou Asbaek a Trónok harcában a Vas-szigetek uralkodója lett. Ott nem győzött meg. Ez az alakítása azonban helyben volt, és illett is rá. Magáról a karakterről sok mondanivalóm nincs: a kemény külső mögé bújt kedvesség és lojalitás az egyetlen, amit kiemelnék.
A látványvilág nagyon is rendben volt, jót tett neki - és az egész filmnek is - a kooprodukciós munka, és annak ellenére, hogy nekem sok volt a gésa-robot, aminek az ízületei úgy forogtak, mintha pók lenne, a rendezést is dícsérem.
Akiket még megemlítenék:
Juliette Binouche
|
Dr. Oueletre egyáltalán nem emlékszem az animeból, mint mondtam, sok nem maradt meg az alig érzékelhető érdektelenség miatt. Nekem úgy jött át kedvenc filmes cukrászom(Csokoládé) alakítása, mintha Motokot a lányának tekintené: védi, ápolja végül a kezébe adja a megfejtés kulcsát is. Michael Carmen Pitt Kuze alakítója valamiért nagyon emlékeztetett profilból Alexander Skarsgardra, és ellentétben nevével, az imdb szerint nincs köze Bradhez :) Szóval, volt egy-két pillanat, amikor nem igazán vonzott bele a karakterébe, de végül meggyőzött.
Összegzés: mindenképpen többszörnézős kategóriába került, és mindenkinek ajánlom legalább egyszeri megtekintésre: nagy igazságok vannak benne, mint minden hasonló történetben amely a robot-ember vonalon mozog. Jó szórakozást hozzá! |
Utolsó kommentek