Amikor valaki arra vetemedik, hogy japánul tanuljon, rövid időn belül be kell látnia, hogy nem kerülheti meg az írásrendszer elsajátítását. Mindezt a saját bőrömön tapasztaltam meg, és elhatároztam, akkor is kardozni fogok a katakanákkal, hiraganákkal és kandzsikkal, ha a fene fenét eszik!

Autodidaktaként japánt tanulni gyakran felér a harakirivel, de nem szabad feladni! Fantasztikus kiadványok segítenek, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül az applikációkat sem.

A Dekiru kitűnő segítség. Szájbarágós és tele van illusztrációval, amivel móka és kacagás a tanulás, nagyon szeretem. Az ingyenes alkalmazások közül az Alphabet Kanji és a Japanese Study egész jól használható, ha valaki tud angolul. Ezen kívül a Japanese Dictionary lehet még kézenfekvő, szintén angolul értőknek. A magyar alkalmazásokat nem igazán szeretem. Persze, kivétel mindig akad, különösen, ha fizetős applikációkról beszélünk.

Aztán mégis megszólalt bennem a lusta kisördög: szükségem van-e az írásra, hogy megértessem magam? Nem, elég, ha a beszédem perfekt; erre jutottam. Azonban a néprajzos és nyelvész kisangyal azt sugdosta, hogy a nyelv a kultúra szerves része,  mindegy, hogy írva van vagy beszélve; nem hagyhatom ki, mert az az alapjaiban rengetné meg a tanulást. Így kelletlenül, de neki álltam.

Nemrégiben azonban történt valami.

A Japán Alapítványról csak jó tapasztalataim vannak, mert a programjai általában nagyon érdekesek, és sokat lehet belőlük okulni.

Ezúttal egy két alkalmas ingyenes nyilvános nyelvi kurzust szervezett az érdeklődőknek az ELTE bölcsészkarán a Kandzsi írásjegyek eredetéről és alakulásáról címmel. (megj.: az előadásokra mindig érdemes tollat-papírt vinni!) Prof. Yamabe Susumu a Nishogakusha Egyetem oktatója és szinkrontolmácsa, Stéger Ákos ELTÉ-s doktorandusz, remek előadást kerekítettek a hallgatóságnak.

Felkészült az alapítvány, hiszen segédanyagot is kaptak a résztvevők; összefoglalót a témáról és gyakorlati feldatot:

A kandzsi írásjegy történelmi háttere és metodikája került terítékre - számomra a legfélelmetesebb szereplője a japán nyelvnek.

Könnyen érthető, gördülékeny stílusban mutatta be a Professzor úr tudományterületének eme szegmensét. A célja az volt, hogy eloszlassa a félelmeket és a tévhiteket a betűvetéstől. Egyszerűsödik a tanulás, ha érdeklődéssel kanyarítjuk a kandzsikat, és írás közben megpróbáljuk látni a jelentést a vonásokban. A történelmi háttér bemutatása is kedvcsináló gyanánt szolgált.

A két órás előadások végén úgy jöttem ki a teremből, hogy attól kezdve egész más nézőpontból tekintettem a mumusaimra, és otthon megszelídítettem a rakoncátlan vonásokat a papíron.

Ha lesz még ilyen alkalom, bizonyára nem hagyom ki :)