A japán filmművészetet legalább olyan érzékeny és finom nüanszok jellemzik, mint a kultúra többi szegmensét.
A 2006-ban bemutatott, Ogigami Naoko rendezte Kamome shokudou (magyarra fordítva Sirály Büfé, finnül Ruokala Lokki) Tatsuro Kondo zenéjével átszőtt története hétköznapi, de történései és szereplői túlmutatnak egyszerűségén.
A büfé vagy ételbár jellegű vendéglátó egység Finnországban, Helsinkiben működik (megj.: a valóságban is létezik Kahvila Suomi, azaz Finn Kávézó néven, csupán a film kedvéért átalakították.)
Tulajdonosa egy Japánból elszármazott nő, és sokáig nem is derül ki, mi vitte rá a költözésre. Az üzletnek nincs vendége egészen addig, míg egy anime szubkultúra iránt érdeklődő fiatalember, Tommi, be nem téved, aki aztán mindennapos vendég lesz. Később Sachie, a tulajdonos, megismerkedik még két japán nővel, Midorival és Masakoval, akikben egyvalami közös: lelki okok miatt hagyták hátra hazájukat abban bízva, hogy Finnországban megtalálják a nyugalmat. Sachie velük kiegészülve üzemelteti tovább az étkezdét, keresve azokat az ételeket, amik becsalogatják a vendégeket.
Japánt hajlamosak vagyunk azonosítani a harmóniával, a kiegyensúlyozottsággal, a szereplők mégis nyugtalanságuk, magányuk miatt döntenek külföld mellett. Mindhárman különböző indokkal választják ideiglenes tartózkodási helyükül Helsinkit.
Sachie nem tudott érvényesülni főzőtudományával odahaza, ezért Finnországban próbált szerencsét abból az elgondolásból, hogy a két nemzet ízlése nagyon közel áll egymáshoz.
Midori találomra bökött rá a térképen az országra. Őt az a cél vezérelte, hogy eljöjjön Japánból, mindegy milyen helyre, csak el onnan.
Masako turista is, meg nem is, üzletasszony is meg nem is, az már csak hab a tortán, hogy a repülőtéren elkeveredett a bőröndje. Lényegében ő az, aki végül kimondja mindannyiuk jövetelének rejtett okát: a lelki békét keresi.
Hétköznapi kalandok során érik be a három egyedülálló nő közös sorsa: az üzlet előző tulajdonosa, három idős asszony, az iszákos nő és Tommi jelenléte által, akik különbözőképpen befolyásolják a gondolkodásukat.
Érdekesség még a film a nyelv szempontjából is. Sachie beszél finnül, Tommi japánul, a többiek viszont nem értik egymást, csupán az étel, a kávé és az érzelmek közvetítik a kommunikációs csatornát.
Sachie próbálja megalkotni a tökéletes "lelki táplálékot" a finnek számára, amely a japánoknál az onigirit, azaz a rizsgombócot jelenti.
A három idős hölgy kételye a hely iránt a fahéjas tekercs illatára száll el, az előző tulaj a kávé megszállottja, a részeges nő pedig egy ital miatt tér be a vendéglőbe. Tommi a keleti kultúrát igyekszik feltérképezni a japánokon keresztül, miközben közvetetten átéli, de nem nagyon érti a bennük zajló viharokat.
A két kultúra találkozási pontjai több helyen is tetten érhetők, ám Masako szájából halljuk a film kulcsmondatát: a szomorúság, a magány megélése minden országban ugyanolyan. Ezért történhet, hogy szavak nélkül is megértik finn társaik problémáit.
A film hangulata mindvégig könnyed, időnként a torkunkat fojtogató gombócokat a szellemes humor gördíti el. Nincsenek komoly változást okozó fordulatok, csak a szorongást feloldó megoldások, és a végén a béke, amire a szereplők vágytak.
Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Kamome_Shokudo
http://www.azsiafilm.hu/ismertetok/japan/1294-kamome-shokudo-ruokala-lokki-2006
... és személyes élmény ;)
Utolsó kommentek