Eleinte tanácstalan voltam, muftit vagy muftikot írjak, mert az előbbi török tisztségviselőt jelöl, az utóbbi ennek a többesszámú alakja. Aztán végül a muftiknál maradtam, tekintve, hogy így kerek a betűrejtvény. Tehát örömmel jelentem, hogy hivatalosan is muftik lettem!

Ahogy vártam, rendesen kiestem a tanulás ritmusából, így aztán csak sok szájhúzogatás meg nógatás hatására sikerül visszaszoknom a rendszerbe. Persze, sokkal könnyebb lenne, ha más dolgom se lenne, csak a tanulás, de nem ilyen sorsot kaptam. Így hát muszáj elviselnem ezt a kettős létformát, és a személyiségemet is eszerint osztani.

Ha nem esett volna ki közel másfél év a BA után, mi több, maradtam volna ugyanabban az oktatási sémában, teljesen természetesnek venném a sok olvasnivalót. De! Sajnos, a séma változott, így borult az időbeosztásom, a szorgalmi időszak alatti henyélés mértéke, ezért a szabadidőmet most a tanulásnak szentelem. Se írás, se bulizás, se heverészés munkaidőn kívül. A szorgalmi időszak összeolvadt a vizsgaidőszak kapkodásával és kialvatlanságával. Egyiket a másik rovására felváltva végzem.

Ezt a pár sort is bűntudattal írom, hiszen most esszék, regények és versek garmadaján kéne keresztülverekednem magam, nem beszélve egyéb adminisztrációs teeendőimről. Mégis belekezdtem, mert egyszerűen szükségem van a hangolódásra, és hogy végre kimondhassam. Egyszersmind kár tagadnom, mennyire élvezem a súlyt, amit a vállamra vettem, hiszen egész életemben erre vágytam! A jelen pillanatban nem is izgat, hogy mennyire veszem majd hasznát, hiszen olyan ez számomra, mint egy falat kenyér, fény az alagút végén.

sziszifusz muftik

Muftiknak lenni két hónap távlatából még nem a megváltás. Ez még csak egy szelet a tortából.  De nem mindegy, milyen az a szelet. Nem tudom leírni, mennyire megemeli az önbecsülésünk szintjét, amikor valami olyat végzünk, ami megelégedéssel tölt el.

Sajnos nem kerültek el a rossz pillanatok sem, akármilyen lendülettel is kezdtem meg a félévet. Van olyan perc, mi több, óra, amikor kívülállónak, teljesen betolakodónak érzem magam egy olyan közegben, ahol magasszintű eszmefuttatásokat végeznek a muftik a nagy tudású tanáraik vezényletével. Vagy amikor egyszerűen csak készületlenül érkezem. Olyankor összehúzom magam, és végtelen elkeseredettség lesz rajtam úrrá.

Épp a profizmus, a gyakorlatorientált műveltségátadás, amit kapnak a muftik, ezek miatt nem vagyok képes elfogadni a gyengeségem, hanem ha törik, ha szakad, megállni a helyem és bizonyítani önmagamnak (is).

Ehhez sokféle módon és program által segítenek hozzá. Akár helyben, akár máshol, de nincs hiány kulturális fejtágításból. Szó szerint. Néha annyi ismeret áramlik a fejembe, hogy úgy érzem, pukkadásig feszül. Másrészt olyan mámort okoz, hogy lassan a függésébe kerülök. Meglegyintett a muftik lét előszele, és ez új célokat és kihívásokat állít elém.