Az Év Sorozata címért idén is sokan szálltak harcba a szigetországban, és nem volt könnyű dolga a zsűrinek. Nos, még mielőtt bármit is megtudhattam volna magáról a díjról, megnéztem az egyik idei filmsorozatot. És micsoda véletlen, épp ez nyerte el az elismerő díjat.
Alapvetően jónak tartom az ázsiai sorozatokat, de ha érzelmekről van szó, szélsőségesek tudnak lenni. Mindenesetre kíváncsian ültem a képernyő elé.
Tudatosan kerestem Sato Takeru filmjeit, hiszen a Warner Bros. fémjelezte Rurouni Kenshin trilógiában alakított főszerepe óta megugrott a népszerűsége. Himura Kenshin szerepe nem volt piskóta, személy szerint elég kritikusan vágtam a filmbe egyrészt a Dragon Ball filmváltozatának csúfos leszereplése miatt, másrészt fanatikus rajongója vagyok Watsuki Nobuhiro mangájának, amit a film feldolgoz. A kezdeti döcögéseket aztán fényes siker koronázta a harmadik, befejező rész végére.
Japán zsenge színésztehetsége sokak figyelmét felkeltette, és a következő megfilmesített manga-adaptáció, a Bakuman egyik főszerepét is ráosztották.
Idén valami egész másba fogott. Történelmi sorozatszínész lett tizenkét epizód erejéig.
A Tenno no ryouriban, angolul The Emperor's cook, magyarul pedig A császár szakácsa valós személy életét dolgozza fel.
A Meiji korszak végén, azaz a XIX. század végén kezdődik főhősünk története. Az ügyetlen hűbele balázs figura több mesterségbe is belekezd, végül a tűzhelynél állapodik meg. A családja nem nézi jó szemmel, és az elrendezett házasságát rövid időn belül tönkre is teszi miatta. Ezért a befogadó és a saját családja is kitagadja. Mivel nincs vesztenivalója, maga mögött hagyja a hazáját, és Párizsban próbál mesterszakáccsá válni, hogy aztán a császár szolgálatába állhasson.
Izgalmas és szívfacsaró fordulatok tarkítják a filmet, jól kidolgozott karakterekkel. A történelmi szálak leginkább a sorozat végére erősödnek fel, és ekkor ragadta meg a figyelmem egy fontos kulturális momentum is: az alattvalók és a császár közötti kapcsolat.
Erről Ruth Benedict is publikált a II. világháború idején, majd a Krizantém és kard című kulturális antropológiai monográfiában foglalta össze tanulmányait.
Az amerikai megszállók értetlenkedtek a személyi kultuszon, ami a császárt övezte. Nos, a Tenno no ryouriban hőse hűen adja vissza, mit jelent ez a körülírhatatlan és megfoghatatlan kapcsolat a japán uralkodó és népe között.
Az, hogy a díjat besöpörhette, valószínűleg köze van ennek a nemzeti kulturális jellegzetességnek. Alapvetően azonban a színészi játék, a jól megrendezett jelenetek és korhű díszletek vitték sikerre a sorozatot.
Forrás:
Utolsó kommentek