SushiKimchi

Klisé.  Amikor meghalljuk ezt a szót, olyan dologra gondolunk, ami szokványos, szinte közhelyes.

Jómagam nem gyakran dobálózom a klisével, mert nem kényszerülök olyan helyzetbe, hogy használjam. Mostanában pedig többször is hallottam, méghozzá a Sushikimchi köreiben.

Meddő viták alakulnak és halnak el a tekintetben, ki mit nevez klisének az írásművészet különböző műfajaiban, ezúttal a fantasyban. Nem célom a tudományoskodás, ezért nem is megyek messzire a szómagyarázatért. A kislexikon.hu szerint a következőket értjük klisén:

1. Képek sokszorosítására fénykepészeti eljárással és maratással készített nyomólemez.
2. Nyomólemez, amelyen egy-egy filmfelirat van; ezzel készítik a képek aljára a feliratokat.
3. Közhely, eIkoptatott szólam.
4. Összeforrott, állandósult szókapcsolat.

Végig olvasva a meghatározásokat, egyik sem illik  abba a jelentésbe, ahogy használtuk egy vita alkalmával.

Némi kutatómunkát mégis igényelt, hogy kísérletet tehessek a fogalmak tisztázására, ugyanis komoly hiányosságok mentén feszültünk a témának. Erre akkor jöttem rá, amikor felidéztem egy vissza-visszatérő fantasy tipizálást. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy mese kategóriáról van szó, figyelembe véve a fantázia kiemelt szerepét.

A mese köré a XIX. század óta komoly kutatások szerveződtek, amelyben a német, valamint az orosz irodalom és folklór élen jár. Narratológiai tanulmányok sora foglalkozik a mese struktúrájával. Propp, csak hogy a legismertebbet említsem, nevéhez fűződik az a kulcsfogalom, amely pontot tesz az i-re.

Ez az "i" pedig a szüzsé, amely francia irodalomtörténeti fogalom. Az orosz folklorisztika vette át a tipológia eszközeként.

Lényegében véve a szüzsé "egy foklór alkotás teljes tartalma, legtöbbször cselekményének tartalmi kivonata." A szüzsé mentén határozhatók meg a típusok, ugyanis a folklórban a valóság megismerése a tartalmon keresztül történik. Eszétikai szempontból fontos, hogy a tartalom és a forma szinkronban legyen egymással. Legszemléletesebb népköltészeti példa erre a ballada. Témái általában a szerelem, a féltékenység, hűtlenség, leggyakrabban tragikus befejezéssel. Ennek a műfajnak megvannak a maga szereplői jellemző tulajdonságokkal, de például eszköztára is korlátozott. Az úgynevezett variánsokból egyedi alkotások születhetnek, melyeknek jellemzője, hogy csak bizonyos motívumok maradnak meg a szüzséből, de az már szétfeszíti, túllép az eredeti műfaj keretein.

    Amikor egyedi fantasy alkotásról beszélünk, akkor egészen a "mese morfológiájáig" kell tekintenünk.

Ajánlom Bálintnak szeretettel :)

Források:

http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Ballada.htm

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-278.html

Egy érdekes cikk mozgatta meg a fantáziámat, és hirtelen kreativitástól vezérelve jött az ötlet, hogy egy kicsit megmozgassam olvasóink agytekervényeit.

Röviden a Japánspecialista érdekfeszítő írásáról.

Azt taglalja, hogy a japán nyelv mennyire kreatív, ha metaforákról van szó, erre példákat is hoz. Nekem a kedvencem és egyúttal gondolatébresztő szavam a komorebi.

A jelentése annyit tesz, hogy a falevelek közt beszűrődő napfény. Ugye milyen csodálatos? Ajánlom a többi szót is, illetve magát a japán nyelvet is ;-)

Azt hozzá kell tennem, hogy ezeknek a szavaknak transzcendens háttere is van azon felül, hogy hétköznapi cselekvést, jelenséget, dolgot stb. írnak le. A sintó és a buddhizmus hatása mellett olyan ősi kultúrából táplálkozik, ami a természeti népekre jellemző, ld. samanizmus.

Minden nép volt egyszer „természeti”, mindegyiknek megvan a maga hitvilága, de kevés olyan van, amelyik napjainkig megőrizte a nyelvében.

A gyermeknyelv ismert szavai is, amit a csecsemők használnak, a sajátos jelentésű körbe tartoznak: ttáttá, dádá, hamham, tete! stb. Ezek szerintem nyelvcsoportok szerint változnak.

(volt Gyermeknyelvi kutatások c. kurzusom, de ennyire mélyen nem merültem a témába xD)

Nem akarok nyelvújítóként tetszelegni, mert nem vagyok egy született nyelvész, de mivel naponta forgatom a szavakat, időnként én is belefutok a problémába, hogy nincs egyetlen magyar szó, amivel leírhatnék egy adott jelenséget vagy dolgot. Szép-szép a körülírás, de néha fárasztó is tud lenni.

Ebből a szempontból nagyon hasznosak a Nyest cikkei, sokszor emlegetik egyik kedvencem, Kosztolányit, és olyankor mindig késztetést érzek, hogy elővegyem a Nyelv és lélek c. tanulmány- és publicisztika gyűjteményét, hogy gazdag kifejezéstárából feltöltsem az enyémet.

A komorebi addig piszkálta a fantáziám, amíg ki nem pattant belőle először az angyallépés, majd helyesbített változata az angyalsétány. Illyana véleményét is kikértem, aztán jött az ötlet, hogy tegyem ma egy kicsit interaktívabbá a blogot.

Úgyhogy, kedves Olvasó, arra buzdítalak, hogy egy kicsit nyelvészkedjünk, bővítsük az irodalmi nyelvet :P

Meglehet, leginkább a költészet feladata ez, de egy kis stilisztikai gyakorlat soha nem árt.

További ötleteim:

- Hó a faágon/fán = hóruha, hóbunda, hószőrme (= hódara)

(megj.: az egyik legszebb metaforánk, a jégvirág felhasználása Móra Ferenc által a Hogyan tanultam meg írni? c. novellájában)

- Csersav a tea tetején: teaföl

- Lepke szárnyán a por: pillecsillám

Folytatjátok a sort? Kommentben!