Akár így is kezdhetném a bemutatkozást:

“Hogy ha mindaz, amit elképzeltél születésed óta, valaha valóra válna?! Jobb bele sem gondolni, hogy mi történne, ha a Világ kezdete óta álmodott összes kívánság beteljesülne.

A Sárkány Klán talán egyik utolsó Vezetője vagyok. Nagyanyám nagyanyja kezdte el írni a Klán Krónikáit, és lehet, hogy ezek az utolsó bekezdések egy évszázadok óta íródó könyvben, mert már csak alig maroknyian vagyunk. A Klánon belüli nemzetségek megfogyatkoztak, a Nyolcból már csak három létezik: az Uralkodókat Nevelő, a Határszéli és a Mágus Erőd Urai. Számunk alig éri el a tízszer tizet.

Pedig valaha mennyien voltunk. Mi uraltuk a Világot. Az Istenek nevelői, a hatalmas Shanay-k teremtettek minket. Legalábbis legendáink így tartják.

Időnként visszalapozok a Krónikában nagyanyám feljegyzéseihez, és mindig egyik ámulatból a másikba esem az akkori létszámot illetően.”

Írás. Betűk. Szavak.

Mindkettőnk számára sokat jelentenek, ahogy azok a dolgok is, amikről szólnak. Életben tartanak, megnyugtatnak, elvarázsolnak. Ezt jelentik.

Nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e valaha is olyan, hogy rajtunk kívül más is olvasni és élvezni fogja azt, amit alkotunk, de ahogy mondani szokás: a remény hal meg utoljára. Lehet, hogy majd csak akkor fognak a mondatok felnőni ehhez a feladathoz, amikor már az örök vadászmezőkön fogom süttetni a hasam.

De az is lehet, hogy már akkor túl nőttek, amikor még meg sem születtek. Ki vagyok én, hogy eldöntsem? Azt tudom, hogy azok, akikről írok, mind a gyermekeim. Lélegeznek, beszélnek, megérintenek. Ami velük történik, velem is megtörténhet.

Bárkivel.

Adni.

Az egyik legszebb és legfontosabb. Én történeteket adok. Meséket felnőtteknek, fiataloknak. Megmutatom, mit látok. Az, hogy a legtöbbet a fantasy tág műfaján belül? Nos, hisz az az alapja a gondolkodásunknak. A fantázia. Merjünk bátrak lenni.

A blog neve furcsán hangozhat: a véletlen szülte. Mindaz, amit jelent - és ebben a mögöttes tartalom is benne foglaltatik - bemutatja, milyenek vagyunk, mit kedvelünk, mi foglalkoztat.

A világ, melynek kapuit szélesre tárjuk, tele van fénnyel, színnel, mégis visszás, hisz más, mint, ami megszokott, amiben élünk, amit tapasztalunk. Ezek vagyunk mi.

Néha lesznek szavak, több, mint talán megszokott, de néha lesznek képek is, hangok, melyek inspirálnak. És velük együtt néhány világ kinyitja kapuit, és megengedi, hogy bepillantsunk a kapuk mögé.

Jó szórakozást!