Reményként csillant a holdfény az üvegasztalon,
Ahogy szemedbe nézve láttam saját mosolyom.
Nélküled feküdtem le az elmúlt éjjel,
De ahogy eljött a hajnal, megnyugodtam a fénnyel.
Sírodon nőjön majd egy szál virág, mondtad, mely emlékeztet mindenkit az örökkévalóságig,
Arra, hogy ki voltál, s mit tettél.
Ez voltál Te,
Egy csipetnyi remény.
Halványan süt a nap a felhők mögül.
Nincs menekvés, eső lesz megint éjfél körül.
A szivárvány is messze még, nincs okom mosolyogni.
Messze még az ígéret napja is.
Sírodon nőjön majd egy szál virág, mondtad, így emlékezzem rád szerelmesem, mosolyogva.
S kívántad ne csalódjak.
Ez voltál Te,
Egy csipetnyi remény.
Utolsó kommentek