Ahogy ígértem, nem maradok adós első tapasztalataimmal a Pesti Bölcsész Akadémia előadásairól.
A különféle intézetek végzőseit hallhatjuk mindenféle témában a tavaszi időszakban, és ez nemcsak nekik jelent egyfajta megmérettetést, de a hétköznap embere is tanulhat a leendő doktoroktól, professzoroktól - teljesen ingyen és bérmentve.
A terveimmel ellentétben néhány előadásról lemaradtam, de megfogadtam, ha máson nem, a japán témájúakon mindenképp ott leszek. Így aztán nagyon örülök, hogy sikerült elmennem Az újra felfedezett test a japán színházban a múlt századfordulón címűre Cseh Dávid tolmácsolásában.
Akik egy kicsit is rendelkeznek valamiféle ismerettel a japán színházról, azoknak ismerősen cseng a nó és a kabuki kifejezés.
A problémám ott kezdődött, hogy alapvetően soha nem érdekelt a japán színjátszás, viszont elfogadhatatlannak tartottam, hogy az irodalommal képben legyek, ezzel meg még köszönő viszonyban se. Akárhogy is vesszük, a távol-keleti kultúra része, és illik ismerni, akár tetszik, akár nem.
A helyszínt a Fuga biztosította az előadótermében, ami remek akusztikát nyújtott annál is inkább, mert nem tolongott a hallgatóság, így kényelmes távolságban foglalhattunk helyet, közel az előadóhoz és a kivetítőhöz. Bár, azt meg kell mondanom, a közönséget megosztó tartóoszlop nem egy előnyös elrendezést nyújtott. Amikor leültem, kissé feszélyezve éreztem magam - mintha a VIP szektorban alkalmatlankodnék, de a köznép számára fenntartott székek szinte egytől egyig foglaltak voltak.
Túllépve ezen az aggályon, kikaptam a táskámból a jegyzetfüzetem, és rájöttem: ez tesz engem igazán VIP vendéggé :D
Az előadást rendkívül összeszedetten, gördülékenyen szervírozta az ínyenc érdeklődőknek Cseh Dávid. A képi anyag is látványosra sikerült, különösen hitelessé tették az összképet a korabeli fényképek és festmények.
A másfél órába belezsúfolt gyorstalpaló számomra több, mint elég információt hordozott. Az utolsó percek szeminárium jelleget kölcsönöztek az előadásnak, hiszen kérdés-felelet formájában párbeszéd alakult ki Cseh Dávid és a hallgatók között.
Őszintén szólva, utóbb már bánom, hogy nem tettem fel én is a kérdésem, mert titokban sikerült kíváncsiságot keltenie bennem azzal a problémával, ami a nót a misztériumjátékokhoz hasonlította. Egyszer, ha nagyon unatkozom, majd megkeresem a válaszaim a szakirodalom lista alapján, amit volt kedves közzé tenni az utolsó dián.
Alig várom a következő japános alkalmat! :)
Utolsó kommentek