Ritkán adódik, hogy ha valakit a környezetünkben valami jó dolog ér, akkor minket is ugyanúgy feldobjon. Velem ilyen nagyon-nagyon régen történt, épp ezért most, hogy megesett, mérhetetlen öröm járt át engem is.

Ily új munkahelyet talált. Ez még önmagában semmit nem jelent, nem szenzáció. Nekem azonban mégis az, mert tudom, milyen hosszú hónapok állnak mögötte, amik a feladásról, a reménytelenségről, a kudarcról szóltak, amik hovatovább a teljes ihlettelenség állapotáig sodorták.

Nos, az önzetlen öröm mellett saját óhajom csipetnyi kielégülését is átélhettem. Hiszen én sem vágyom másra, mint hogy a hobbim legyen a munkám.

Ezért aztán nem csoda, hogy elementáris erővel jött a boldogság, amikor hallottam Ilyanától, hogy elküldte az önéletrajzát egy neki való állásra. Ez a szokatlan érzés abból is fakad, hogy már össze vagyunk nőve egy ideje, tehát nincs min meglepődni, hogy érzéseink halmaza gyakran metszi egymást.

Tucatnyi eredménytelen álláspályázat áll mögöttem, mégsem tudom feladni, főleg nem barátosném szerencsés fordulata után.

Most nagyon boldog vagyok. Annyira szükségünk volt már erre az állásra, mint az éhezőnek egy falat kenyérre. Mindketten új erőt nyerhetünk belőle; Ily végre azt csinálja, amiben tehetséges, én meg fürdőzöm a boldogságában, és közben reménykedem, hogy hamarosan nekem is felragyog a szerencse csillagom.